„A nihilizmus egy olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad, mivel mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti”. (Wikipédia)

 A férfi már jócskán középkorú volt, amikor kamasz lányára ránézett, és egy régen homályba veszett irányzat neve fülsüketítően  kezdett visítani az agyában: Nihilizmus, Nihilizmus, Nihilizmus.......
A karantén ideje alatt sok minden megváltozott. A mindig pörgős élet, kicsit lelassult.  Alapvetően élvezte ezt, de voltak pillanatok, amikor nyomasztóvá vált számára. Nem is maga miatt, inkább a kamaszkorú lányait nézve öntötte el a szomorúság.
Hirtelen olyan érzések kerítették  hatalmába, amelyek elindítottak egy lelki utazást! 
Felidézte a kamaszkort, a kort, az embereket, akik akkor meghatározták az életet! Eszébe jutottak a vérre menő viták az osztályban, a szüleivel, irodalomról, filozófiáról, magáról a létezés miértjéről, a kilátástalanságról, a „minden mindegy, úgyis elmúlik” érzésről?! 
Eszébe jutottak nagy röhögések, titokban elszívott cigaretták, megivott italok.... szerelmek, barátok, berúgások, kijózanodások! 
Hangok, színek, zenék, könyvsorok jutottak eszébe.... 
Majd ránézett az éppen akkor nyühőgő lányára, és csak abban bízott, hogy Ő is megélheti majd mindezeket! Hogy egyszer újra lehet ÉLNI!!!!! Lehet barátokkal találkozni, beszélgetni, bulizni, röhögni, kipróbálni olyanokat, amiket a szülőknek nem kell tudni! Elkövetni a saját hibáit, reggel fejfájással ébredni valahol barátokkal, és megfogadni, hogy “soha többé nem iszom”, csurom vizesig táncolni egy éjszakán át, ordítva énekelni együtt a kedvenc számokat! 
Mert ott abban a pillanatban, amikor ez a szó, fogalom berúgott egy ajtót a lelkében, nem volt más csak a nihil.... nyilván nem filozófiai értelemben, vagy irodalmi szinten, inkább csak az érzés....
Igyekezte ezt az érzéshalmazt kihangosítani a lánya felé.
Nevetve megjegyezte a lánya jelenlegi „semmi nem jó, semmit nem akarok csinálni, és semmi nem érdekel” állapotára, hogy érdemes lenne utána olvasnod mi is az a nihilizmus?! Lánya elkerekedő szemmel, érdeklődve kérdezte miért mi az? A férfi boldogan, lelkesen elkezdte mesélni neki, mit is jelent a nihilizmus, mit jelentett neki magának. Mesélt a nagy íróról, akit olvasva, már nem is érezte magát egyedül (Jean -Paul Sartre : Az undor), akkoriban teljesen bele tudott simulni ebbe az eszmerendszerbe, érzésbe, és ott volt az akkori legnagyobb kedvenc:  Nietzsche!!! Aki a férfi szerint sok minden olyat mert megfogalmazni, leírni amiket más előtte soha. Lázadónak, saját megfogalmazása szerint pimasznak tartotta, és közben sokszor elveszettnek érezte, már-már magányosnak, mint saját magát kamaszon. Nietzsche azt vallotta többek között, hogy az Istenbe és az erkölcsi rendbe vetett hit többé nem tartható fönn, nincs szerkezet vagy cél a világon, csak amit mi adunk meg. Tagadott szinte mindent, a fennálló értékeket, másrészről elvetette az új értékek teremtésének feladatát.
Majd jött egy kicsit vidámabb gondolat, a zene, és  a punk zene alapítója: Sex Pistols!!! Szövegeiben leginkább a jövő hiánya, a kilátástalanság jelent meg, ami  az elégedetlen fiatalok „jelszava” lett (no future)!
Ez azért is érdekes, mert lánya ehhez igazán tudott kapcsolódni….az egyik nagy kedvence, egy fiatalon meghalt énekes, aki  pont ezeket a gondolatokat fogalmazta meg, természetesen átkódolva a kétezres évekre, de a lényeg megegyezett. Sőőőőőt a zenei alapok is hasonlóak voltak, igaz a stílust ma már nem punknak, hanem a férfi számára megjegyezhetetlen nevekkel, jelzőkkel illették.
Aztán már csak beszélgettek, zenéről, érzésekről, jövőről, és már el is múlt az érzés, hogy a nihilizmus vajon egyenlő-e a kamaszkorral?!
Mert alapvetően szerencsére nem……de azért vannak pillanatok, amikor - lássuk be - erősen hajaz rá :-).