3 hónapja vagyunk itt, és ahogy azt jeleztétek sokan, elkezdtek hiányozni dolgok emberek…
Tény hogy honvágyam az még nincs, de szívbemarkolóan hiányoznak a barátok, a minket körülvevő emberek! Hiányoznak a megszokott élettel járó konfliktusok is, mert azok is az enyémek voltak és jól ismertem őket!!! Persze vannak újak, de azok sokszor ismeretlenek és ijesztőek…
Hiányoznak a reggeli dumcsik a Megában, hiányoznak a nagy röhögések és a viták hiányzik a MEGA úgy ahogy van !
Hiányoznak a pénteki zsinik! Ez a lányoknak is….olyan érdekes, hogy igazából eddig erről beszéltek egyedül, hogy hiányzik nekik . És biztos nem a gyertyagyújtás és a kalács (vagy nem csak az), hiszen minden pénteken sütnek kalácsot és gyújtanak gyertyát , hanem azt hiszem az atmoszféra….ahogy Rebuskám mondta a mosolygós Rabbi bácsi és a kedves Rabbi néni (ahogy Linda megjegyezte előléptették ) és az ÉVA!!!
Hiányoznak a délutáni „gyereklegeltetések”, hiányoznak az oviban történő beszélgetések szülőkkel, óvó nénikkel…..vagyis HIÁNYOZTOK!!!!
Azt hiszem most éreztük csak meg igazán, hogy valami igazán lezárult…..és mint ilyenkor mindig valami igazán el is kezdődött!!!! Néha kicsit zötyögös mint minden kezdett, de elindult….
Gábor elkezdett dolgozni, megvettük első itteni autónkat, a gyerekek már héberül veszekednek, mi elkezdtünk héberül beszélgetni a szülőkkel a játszin oviba (nyilván nagyon kezdetlegesen) 
Azt hiszem soha nem fog tudni sok ember helyébe lépni az életemben és a szívemben senki más, de elkezdtük bővíteni a lelkünket hogy még beleférjenek mások is…

Szeretem ahol élünk, szeretem a nyugalmat, a harmóniát, sőt az emberek élethez való hozzá állását, nagyon sokat tanulhatunk tőlük!!! Az európai szemlélettel ellentétben itt nem görcsölnek rá mindig mindenre, itt hagyják sokszor, hogy csak úgy történjenek a dolgok….ÉLNEK!!! A fiatalok katonaság után elmennek 1-2 évre utazni a világba, hogy lássák mit akarnak. Sokan csak utána mennek el egyetemre és akkor sem rohannak sehova….leát-leát (lassan-lassan). Úgy is minden megtörténik, aminek meg kell történnie….néha egy európainak ez roppant idegesítő lehet, azonban ha végig gondoljuk, milyen igazuk van! Nem tudom a nagyvárosokban is így van e? De felénk minden képpen.
Szeretem, hogy reggel még most is pólóban vagyunk, hogy süt a nap, komolyan melegíti a lelkemet! Szeretem, hogy minden reggel, amikor viszem a lányokat csodálatos táj vesz körül!
Szeretem, hogy megismerhettem olyan embereket, akik tartalmasabbá teszik a napjaimat!
Talán mi már nem leszünk soha igazi SZABRÉK, de a lányok biztosan! A szábre egyébként kaktuszt jelent. Ez jellemzi az Israeli embereket….hiszen a kaktusz szúrós kívül, de belül édes és finom! Azt tartják, hogy a sok problémától és nehézségektől szúrósak, azonban ha megismered őket és megnyílnak, akkor kedvesek és valóban nagyon aranyosak!
De a lányokkal kapcsolatban nem feltétlenül erre gondoltam, hanem hogy sokkal nyitottabb, érdeklődőbb elfogadóbb, befogadóbb és sokkal kevésbé frusztrált, kényszeres emberekké válhatnak itt… Bár lehet, hogy a mi gyerekeink már MO-n sem lennének azok ezek a mi generációnk sajátjai….
Érdekes, hogy ez a térség ugye nem a nyugalomról híres nagypolitikában…..és valahogy sokkal nyugodtabbak, megértőbbek és elfogadóbbak egymással az emberek…..de lehet pont ezért?