Személyiségfejlesztésünk egyik alapja személyiségünk bonyolult összetevőinek beazonosítása, azaz maga az önismeret.
Lehet, evidensnek tűnik, hiszen azt feltételezzük, ismerjük magunkat.
Sok esetben ez igaz is. Azonban eddigi klienseim közül a legtöbben adott problémával, elakadással érkeztek hozzám, majd az első beszélgetések során kiderült, azért vannak ebben a helyzetben, azért nem tudnak kilépni, továbblépni, mert nincsenek tisztában saját igényeikkel. Volt, hogy szó szerint elhangzott „nem tudom, ki vagyok”! Innen egyenes út vezet ahhoz, hogy nem tudják az érdekeiket képviselni, nem tudnak kiállni magukért. Hogyan is tudnának? Hiszen, ha mi magunk nem vagyunk tisztában azzal, mire van szükségünk, mi motivál, akkor minek az alapján várjuk el a környezetünktől, hogy megértsenek minket?! Nagyon egyszerűnek tűnik ugye?  Pedig azért nem az!
Vannak születésünkkel kapott személyiségjegyek, ezeket genetikailag örököljük. Továbbá vannak gyermekkori fixációink, amelyek általában 5 éves korig alakulnak ki. Ezeket a berögződéseket befolyásolják a szüleink, a környezetünk, a minket körülvevő felnőttek, gyerekek, vélt vagy valós sérelmeink. Nagyon fontos, hogy már kis gyerekkorunkban lehetnek vélt sérelmeink, amelyek sok esetben szinte megmagyarázhatatlanul alakulnak ki, és valóban semmi valós oka nincs! Viszont ugye az egyik legfontosabb alapelv, hogy érzésekkel nem vitatkozunk. Ezeket elfogadjuk, és igyekszünk a helyén kezelni. Viszont az érzések beazonosítása, ami minket sokszor bizony tudatlanul mozgat, nagyon fontos.
Sokan felnőttként sincsenek tisztában azzal, miért nem értik őket?! Miért éreznek sokszor mást, mint amit, a környezetük elvárna?! Elvárna ????????? Bizony, hiszen kialakítunk magunkról egy képet, ami alapján kezelnek minket! Ezt a képet „működtetjük”. A problémák alapja leginkább az, ahogy telnek az évek, egyre inkább távolodunk el igazi önmagunktól. Felveszünk olyan viselkedési formákat, amelyek igazából nem a sajátunk, elvárásoknak akarunk megfelelni, ami távol van az alapszemélyiségüktől. Ettől sokan idővel fuldokolni kezdenek! Sokszor erre jellemző konkrét betegségek is kialakulhatnak. Nagyon jó példa erre, az asztma, vagy a folyamatos légúti megbetegedések…..amikor kiderül a delikvens számára, hogy „fuldokol”  a kapcsolatában és/vagy munkahelyén. Ez idővel elmúlhat minden gyógyszeres kezelés nélkül! Van, hogy elég beazonosítani magát a problémát (ami persze legtöbbször egy hosszabb folyamat), és a test már reagál….  Természetesen léteznek ennél sokkal komolyabb betegségek is pszichés háttérrel, azonban ebbe nem mélyedek el, mert messze túlmutat a kompetenciámon.
Az ülések során olyan módszereket alkalmazunk, amik segítségével, maga a kliens azonosítja be önmaga személyiségét! Csodálatos felismeréseket láttam, és remélem, még sokat fogok látni!
Boldogság volt számomra is, amikor partnereim „felkapcsolták a villanyt”, a homlokukra csaptak, és szinte felkiáltottak, hát akkor ezért nem ért engem a férjem, az anyám, a gyerekem, a főnököm……….hiszen én magamról sem tudtam, hogy ezzel vagy azzal kapcsolatban miért reagálok így, vagy úgy!
Az ülések folyamán, amikor kiderül számunkra mi a fixáció, ami gyerekkorunktól kezdve meghatároz minket, akkor elindul egy önismereti folyamat! Jelzem ezt azok számára is, akik eddig már sokat foglalkoztak önismerettel, tanultak, olvastak, fejlesztették magukat.
Én magam, húszas éveim elejétől kezdve tanulok, olvasok, előadásokat hallgatok. Azt hittem, engem már nem érhet meglepetés, mindent tudok magamról, tisztában vagyok a hibáimmal, igyekszem ezeken finomítani (mert van, amin változtatni nem lehet). Tudom melyek az előnyeim, e szerint élem az életem. Hellyel-közzel így az ötvenhez közel, igaz is, működnek a dolgaim.
Aztán a mostani, legutóbbi tanulmányaim során találkoztam egy módszerrel, ami sok mindenre magyarázatot adott! Miért is működök úgy, ahogy!!!! Miből adódnak a bizonytalanságaim, és miért nem tudtam egy-egy helyzetben lépni? Miért mentem el egészen a falig mindig, mielőtt léptem volna.
Hiszen gyorsan beazonosítom, felismerem mi a gond, mi nem jó nekem! Alaptermészetemhez tartozik a türelmetlenség, az élet sok területén, döntök, lépek, tovább megyek.
Határozott, erős, a dolgokat kézben tartó személyiséggel rendelkezem.
Akkor bizonyos dolgokban miért nem tudok lépni?
Hát kiderült….. az én gyerekkori fixációm, a félelem a világtól, a jövőtől, hogy nem vagyok biztonságban! Mégpedig - ami ez esetben nagyon fontos - nem érzelmi biztonságról van szó!
Azaz az én egyik leginkább meghatározó érzésem, motivációm maga a biztonság keresése! Amíg nem érzem magam biztonságban, addig nem lépek….
Most visszakanyarodnék a vélt sérelmekre…..hiszen egy biztonságos, szerető családban nőttem fel, nem emlékszem, hogy elvesztem volna, vagy nem jöttek értem az oviba, vagy bármi más jellegű negatív esemény történt volna, a biztonsággal kapcsolatban, és mégis…..
Ez az, amin nem tudok változtatni, megértettem nem is kell! Elfogadom, ezáltal sokkal jobban értem magam.
Ellentmondásnak tűnhet, hogy egy erős, határozott, magabiztos ember fél a jövőtől….. pedig nem az.
Az életünk, a személyiségünk tele van ellenmondásnak tűnő dolgokkal, és amikor rájövünk, mi van a háttérben, minden kitisztul!
Miután felismertem, megértettem, és visszamenőleg helyére tettem eseményeket, apró dolgokat, már kommunikálni is tudtam ezeket. A hozzám közel állók megértették, elfogadták, e szerint támasztanak velem kapcsolatban igényeket. Tudják, én nem leszek igazán spontán soha!!! Nekem előre meg kell szervezni a programokat, tudnom kell mi történik majd. Ismétlem, azért, mert így érzem biztonságban magam!!!

Ezek a fontos fixációnk, amelyek nagyban meghatároznak minket, viszonylag könnyen beazonosíthatóak.
Természetesen azt már mindenkinek magának kell eldöntenie, él-e a felismeréssel járó lehetőségekkel, vagy sem!

 A blogon található „tevékenység – életvezetés” fül alatt további információk vannak, mi az, amiben egy üléssorozat alatt a kísérőd lehetek a felismerések, elengedések, megoldások útján.