Nyár van, feloldották a korlátozásokat, újra lehet összegyűlni, ünnepelni.Mi is esküvőre voltunk hivatalosak.  Meghatódva készülődtem, nem csak kívül, de belül is ünnepélyesen éreztem magam. Felnőtt valaki, aki nagyon sokat jelent nekem. Amikor kicsi volt, szinte ők voltak a családom. A szemem láttára vált férfivá. Készülődés közben sok régi emlék jutott eszembe… hirtelen belém hasított a gondolat, miszerint ahogy múlik az idő, egyre szentimentálisabb leszek. Ezen kicsit elmosolyodtam, és örömmel nyugtáztam, ez így teljesen rendben van. Mikor ezt tisztáztam, tovább gondolkodtam mit lehet, szabad útravalónak adni olyan fiatalnak, akit nagyon szeretünk!
Aztán szinte még a gondolat végére sem értem, már azonnal sikított a lelkem, jaaaaaaaaj, semmit!!!!!!
Miért kellene útravalót adni?
Ez az ő útjuk, az ő szerelmük, az ő életük, ráadásul már évek óta együtt élnek, vélhetőleg pontosan tudják, érzik azt, amit kell.
Na, akkor itt álljunk meg egy pillanatra….azt írtam érzik, tudják, mi kell?!
Most már, eltávolodva a konkrét pártól, nézzük meg a következőket:
- Mi kell egy működő házassághoz?
- Miben más egy házasság és az együttélés?
- Mitől gondoljuk még ma is, hogy van különbség a kettő között?
- Egyáltalán, van különbség a kettő között?
Ezekre mindenki tapasztalatai, neveltetése szerint adja meg a maga válaszait.

 Régen a házasságokat gyakran előre, szinte már a születéskor elrendezték. Így volt ez a magas társadalmi rétegektől, a középosztályon át, egészen a szegény paraszti sorban élők esetében is. Fontos volt a társadalmi rend, a pénzügyi helyzet, és nem utolsó sorban a vallás. Gondoljuk csak bele a Hegedűs a háztetőn klasszikus történetében. Zsidó családban a szülők elképzelik, kinek adnák lányaikat, intézik is ezt a házasságközvetítővel, szokás szerint. Aztán, mint az életben is sokszor, minden másképpen alakul, és a lányok teljesen más emberekbe szeretnek bele, mint azt a szülők előre elképzelték. Szegények ugyan, de mégis hasonló közegből érkezők, társadalmilag és vallásilag is összetartoznak. Azonban a harmadik lány egy keresztény fiúba szeret bele….ez már olyan megbocsájthatatlan bűn, ami miatt ki is tagadják, elvesztik a lányt. Mert a tradíció ugye?!
Miért is van szükségünk tradíciókra?
Keretet adnak, megvédenek, igazodási pontok. Megvannak a határok, tudjuk meddig mehetünk, azaz biztonságot is adnak.
Ma szükség van tradíciókra?
Ma mit adnak nekünk a tradíciók?
Biztosan szükség van rájuk, hiszen gondoljunk bele, maga a házasságkötés is különböző tradíciókon alapul. Vannak vidéken a sátoros lagzik, vannak a polgári esküvők, vannak az egyházi esküvők, ezek mind, mind hagyományok, amelyek mentén felnőttünk. Általában olyan az esküvőnk, mint a szüleinké volt, vagy amit elvárnak tőlünk. Jó, természetesen vannak, akik lázadnak a hagyományok ellen, és azzal szöges ellentétben esküsznek örök hűséget, így szakítva a tradíciókkal. Mert a tradíciók még erre is jók, egyfajta lázadás, hogy lerúgjuk azokat, ha azt érezzük jónak.
Örök hűséget esküsznek egymásnak……egy újabb fontos kérdés? Mit jelent az örök hűség?
Nyilván az - mondja mindenki egybehangzóan -, amikor emberek leélnek egy életet úgy, hogy egyik sem csalja meg a másikat. Mit jelent a megcsalás? Hol vannak a határok? Kinek, hol? Van, akinek már egy összenézés is kimeríti a megcsalást. Van, aki azt mondja, a szex maga, csak testi vágy kielégítése, neki az nem megcsalás, mert fontosabb az összetartozás, a gazdasági egység, a biztonságos otthon!
Az érzés, az egység ne sérüljön, a testiség az múlandó. Mit jelent a hűség? Hiszen hűségesek lehetünk önmagunkhoz is. Hűségesek lehetünk egy eszméhez, egy hithez. Számomra, ami a legfontosabb, hogy két összetartozó ember számára a szavak jelentése, a tradíciók, a szokások, ugyanazt jelentsék! Tapasztalatok szerint ez az egyik legfontosabb alap a működő házasságban.
Többször felmerül kérdésként, régebben miért volt kevesebb válás, miért működtek jobban a házasságok? Jobban működtek, vagy csak senki nem beszélt semmiről?
Kétségtelen, hogy amikor azonos helyről azonos mintákkal, hasonló értékrenddel rendelkező emberek kötnek házasságot gyakoribb a siker, mint amikor óriási különbség van közöttük.
Hiszen mások az igények, minták, problémák, mások a megoldások stb… Anyukám mindig azt mondta, szerinte olyan csak a Jávor Pál filmekben van, hogy a földesúr elveszi a cselédlányt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Biztos van erre is példa, de ritka. Hiszen az egyik mindig hatalmas - az addig életétől, tanult mintáitól teljesen eltérő - kompromisszumot köt, sok esetben olyan dolgokról mond le, amelyek alapvetően meghatározzák. Ez egy idő után valahogy mérgezni kezdi a kapcsolatot!
Azt is mondják, az ellentétek vonzzák egymást…  Hát az én tapasztalataim alapján ez csak részben lehet igaz, és ideig-óráig… van, amikor nagyon izgalmas lehet egy ellentétes személyiség, akár mert olyanok szeretnénk lenni. Például lehet olyan időszaka egy csendes, otthonülő típusú embernek az életében, amikor bulira, pörgésre vágyik, mert azt gondolja, ez a megoldás a problémáira… de ez hosszú távon nem fog működni! Az alapvető személyiségünket nem tudjuk átugrani!!! Vagy a fordítottjába gondoljunk bele: valaki már annyit pörgött, bulizott úgy érzi elég volt csendre, békére, nyugalomra vágyik, és választ magának egy ehhez az élethez alkalmas partnert……egy darabig ez működhet is, hiszen jó időnként lecsendesedni. De, ha az alapvető személyisége az örökmozgó, hangos társadalmi életet szerető, akkor előbb utóbb a valós személyiség felszínre tőr, és azt kezdik érezni börtönben élnek, utálják az egészet, és utálják a társukat is. A társ persze az egészből nem ért semmit, mert mindig ilyen volt, nem tudja mit csinált rosszul…  Semmit! Fontos tudni, ezekben az esetekben senki nem csinált rosszul semmit, ez már másról szól, olyan, személyiségből fakadó eltérésekről, amelyek bizony sokszor nem hozhatók közös nevezőre.
És ezek csak a nagyon egyszerű, jól értelmezhető példák a sok különböző ellentéten között.
Viszont vannak olyan ellentétek, melyek legtöbbször megoldhatók. Sokszor döntés kérdése, mit választunk. Továbblépünk, mert megtehetjük vagy mert már mindent megtettünk, esetleg beleállunk, és küzdünk érte?
Az élet különböző szakaszaiban lehetnek nagyon eltérőek az igények még azok számára is, akik előtte harmóniában, egyetértésben éltek.
D Ö N T É S………
Ez a szó mostanában nagyon sokszor kerül előtérbe körülöttem!
Hiszem, szinte minden döntés kérdése……Elsősorban képletesen, de reggel, amikor felkelünk, dönthetünk úgy, hogy nevetünk a világon, és nem tudnak minket ebből az érzésből kizökkenteni. Vagy ezzel ellentétesen utáljuk az egészet, és morgunk egész nap….. Ismerős ugye?
Dönthetünk úgy, hogy hiszünk valamiben, és mindenen keresztül küzdünk érte, vagy elengedjük, mert úgy döntöttünk! De döntünk! Nem sodródunk kiszolgáltatottan, azért mert valaki, vagy valakik ezt várják el tőlünk.
Továbbmegyek, úgy is lehet dönteni, hogy valaki a kiszolgáltatottságot választja, mert neki az a kényelemes, a biztonságos, azt ismeri, de akkor ez is egy saját döntés része legyen!

 És visszatérve a kiinduláshoz, azaz hogy miért házasodunk?
- Tradíció
- szerelem
- biztonság
- mert mások is ezt csinálják
- mert nem találtak ki még jobbat
- mert aznap szép ruhát vehetek fel
- mert egész kislánykoromban erről álmodtam
- mert aznap én leszek a legfontosabb
- mert szeretném, ha a gyerekeink egy hivatalos rendbe születnének bele……
…….. …..vagy mert így döntöttünk, és kész!
Számomra egyfajta nyilatkozat a tradíciók mellett.
Nekem fontosak a hagyományok. Nekem ezek (is) adnak biztonságot, keretet.
És ha az elején sikító ellenállással szemben mégis mondanék valamit útravalónak (nem mondtam), mi lenne az?
Egység.
Döntés, hogy kitartasz valaki, valami mellett, ami és aki mellett leraktad a voksot. Hit önmagamban és a másikban, és amikor nagyon nehéz, és utálod, akkor emlékezni arra, miért vagytok együtt!
(Ha pedig úgy alakul, és eljön az idő, amikor már mindent megtettél, de nem megy, akkor tudj dönteni úgy, elengeded: magad és a másik miatt. Mert a tradíciókba belehalni azért nem kell!)
Valamint az örök vesszőparipám…..humor, humor, humor!