Életem során nem nagyon foglalkoztatott ez a két dolog.
Természetesen megéltem a magam sikereit, kudarcait a sportban is és az élet egyéb területein, mint mindenki, de soha nem gondolkodtam azon vajon hol kezdődik a siker és hol a kudarc?
Akkor kezdett el igazán e két szó, fogalom motoszkálni bennem, amikor a Flow és Sport csapatával előadás sorozatot tartottunk egy egyesületnél szülőknek, edzőknek.
Imádtam elmélyedni a témában, és hallani mennyi aspektusa is létezik ennek a kérdésnek.
Úgy tapasztalom, hogy első hallásra a siker egy pozitív jelző, a kudarc pedig negatív.
Aztán ahogy elkezdjük boncolgatni a témát, szépen lassan rajzolódik ki, ez azért nem is annyira egyértelmű.
Nagyon leegyszerűsítve a siker hordozhat rendkívül sok negatív vonást, a kudarc pedig mennyi pozitív dolgot tartogathat!
Kezdjük a siker körbejárásával. Amikor sikert érünk el, elkönyvelhetjük úgy is, hogy akkor én már mindent (is) tudok. Eljutottam valaminek a végére, mindent és mindenkit legyőztem, nincs hova tovább fejlődni. Sokszor eltűnik az alázat, a fejlődésre való igény. Lássuk be, ez egy nagy csapda is lehet! Azonban ilyenkor, ha előjön az érzés, gondolat, hogy újabb célokat álmodjunk, fogalmazzunk meg, és elkezdünk azokért dolgozni, akkor további sikerek várhatóak. Viszont, ha megmaradunk „a már mindent elértem” érzésben, hamar  szembesülhetünk a kudarccal. Ebben az esetben eltűnhet a motiváció, és igazából nem lesz már miért küzdeni, dolgozni. Ezért érzem nagyon fontosnak a siker megfelelő helyen kezelését, és az erről való beszélgetéseket.
Valamint tudni kell, kinek mit jelent a siker? Lényeges önmagunk pozicionálása is. Nekem ugye már az is hatalmas siker, ha 3 km-t le tudok futni. Az egyik ügyfelemnek, aki sok-sok kilométert fut naponta, nyilván máshol van a siker fogalma ebben a konkrét dologban. Fontos tisztázandó kérdés minden esetben: mit akarok elérni? Olimpiai bajnok akarok lenni, vagy egyszerűen „csak” szeretek sportolni? 
Vezérigazgató akarok lenni, vagy „csak” egy nagyon jó munkaerő. Felismerve saját határaimat, megismerve a képességeimet találhatom meg önmagam origóját.
Lássuk a kudarcot. Ez kicsit komplexebb, bonyolultabb kérdés.
Nagyon érdekes volt megélni azt, amikor erről kezdtünk el beszélgetni a fent említett előadás sorozaton, és később kliensekkel is. Hogyan élték meg és hogyan alakult át a nézőpont sokaknál.
Átkeretezés, szemléletváltás!!!! Ezek azok, amik beszélgetések alatt a beszűkült tudatállapotból ki tudnak mozdítani. Erre sok-sok különböző módszer létezik.
Nézzünk egy konkrét példát (egy kis fantáziával mindenki alkalmazni tudja ezt a saját életére, helyzetére).
Adott sportoló nem úgy teljesít, mint ahogy azt elvárta magától, vagy elvárták tőle. Általában dühöt, csalódottságot, szégyent, éééééés kudarcérzést fogalmaztak meg a beszélgetések során.
Nézzük, mi történhet:
Minden esetben nagyon fontos a negatív érzések megélése! Mindennek le kell ülepednie. Az érzéseknek teret kell hagyni. Fontos általánosságban is: a negatív érzésekkel nincs semmi gond, azoknak helyük van bennünk!
DE:
1. Végig kell gondolni, meg kell beszélni, hogy valaki mennyi munkát rakott bele abba, amit csinál. Ha úgy érzi 100% volt, akkor érdemes tovább gondolni, hol lehet elakadás. Ez lehet mentális, technikai, fizikai is.
Azonban lehet pillanatnyi állapot is: „Ma ennyit tudtam megtenni, pedig előzőleg mindent beleadtam, de én most itt tartok”. Ekkor ismét előkerül a már említett kérdés: Mit tudok és/vagy akarok még tenni?
2. A következő helyzet, amikor a beszélgetések kezdetekor maga a sportoló is megfogalmazza, én csak pl. 40 %-ot teszek bele. Ez a felismerés, amikor szavakká formálódik, hatalmas megdöbbenést szokott kelteni magában abban, aki mondja! A következő felmerülő kérdések között az is lehet: Vajon miért csak ennyit fektetsz bele? Azzal amit csinálsz, mi a célod? Mi tudna tovább motiválni? Milyen érdekes, hogy ennyi energiával milyen sokáig eljutottál? Mit gondolsz arról, ha nem is 100%-ot de az eddiginél sokkal többet tennél bele? Mi történne akkor?
Ennek már többféle kimenetele is lehet, nagyon szerteágazó. Nem is megyek bele, mert az már egy hosszabb coaching folyamat része.
Térjünk vissza kicsit ahhoz, melyek az összefüggések siker és kudarc között?
Egyre inkább azt kezdem érezni, a két dolog kéz a kézben jár.
Mégis a velem beszélgetők nagy része idővel felismerte és ki is mondta, „mindig a kudarc volt számomra az, amitől fejlődtem, amikor tovább tudtam lépni”! Ez most, így leírva, nagyon egyszerűen hangzik. Természetesen ez egy folyamat részeként alakul ki, legyen szó bármiről is.
Magához a felismeréshez eljutni időre, sokszor külső segítségre van szükség.
Amikor tudatosul: a kudarc nem más, mint egy motivációs eszköz, akkor elkezdenek működni a dolgok!
Amikor barátunkként tekintünk a kudarcra, akkor valami megváltozik örökre! Onnantól kezdve, tudjuk a kudarc egy jelzés, most itt tartok, érdemes végiggondolnom merre, és hogyan tovább?!

Persze ez egy állandó körforgás, soha nincs vége a sikert kudarc, a kudarcot siker követheti, legyen szó sportról, vagy a mindennapokról.
A kérdés mindig az marad, mivel mit tudok kezdeni?

Amennyiben úgy érzed, szívesen beszélgetnél a fenti vagy egyéb más téged foglalkoztató témáról, problémáról , vagy olvasnál részletesebben arról mivel foglalkozom, foglalkozunk az alábbi helyeken találhatsz meg.
www.eletvezetés.blog.hu
www.flowessport.hu