Ma reggelre megfogalmaztam egy hasonlatot, mit is jelent nekem Israel….
Pont, mint az első szerelmem!!!
Hatalmas érzelmek, pro és kontra….vágyak, álmok, csalódások.
Elképzelések az örök szerelemről, együtt leélt életről….szakítások, kibékülések, gyötrelmek, csodás fellegekbe repítő érzelmek, szerelmes napok, hónapok, aztán újabb kiábrándultság….
Egy idő után aztán felmértem, hogy ennél kevesebb jó és csodás dolog van, de tudtam, ez biza nem tart örökké….ez az az érzés, ami nem élhető a hétköznapokban! Még csinálom, akarom, próbálom, de már tudom nem ő lesz a férjem, nem ő lesz a gyerekeim apja…mert ahhoz valami más, talán több kell!
Aztán egyik reggel felébredtem és az mondtam, ennyi volt…..szenvedtem, sírtam, de tovább léptem! És maradt egy csodás emlékem, amiért örökké hálás leszek, és mindig magamban hordozom….mindig a részem marad….nincs harag, nincs fájdalom, csak sok szép emlék!
Tudom, vannak, akiknek az első szerelem maga az élet és a beteljesült szerelem. Mindent magában hordozz, barátságot, társat, szerelmet, biztonságot, kiegyensúlyozottságot, persze a konfliktusokkal együtt, hiszen az is része a valós életnek…..
Így van ez a kivándorlással is….van aki mindent megtalál itt, és vannak akik nem. Van, aki tud sok, sok kompromisszumot kötni és itt maradni, boldogan, és van, aki nem….
Mások a tűréshatárok és mások az igények, mindenki mást vár és talán mást is kap, pont mint az első szerelemtől.
Van, aki egyből rátalál, és van, aki sokat keresget….sőt van olyan is, aki sok, sok év után és keresés után tér vissza az első szerelemhez!

Én és Israel még nem szakítottunk örökre….még szeretjük és „bántjuk” egymást! Próbálgatjuk a határokat és húzzuk az időt. Újabb és újabb határidőket szabunk meg.
Még hiszek az együttlétünkben, de talán tudom mi nem maradunk örökre együtt…..hiába a hatalmas szerelem!!!!!