Mint már sokan tudjátok, végre sikerült elkezdenem dolgozni, ami több szempontból is nagy öröm számomra.
A helyi bölcsiben kaptam munkát. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy teljesen egyedül intéztem és beszéltem meg mindent az intézmény vezetőjével és a közvetlen főnökömmel.
Nagy álmom vált valóra, hogy egész pici babákkal foglalkozhatom, és kiderült számomra, hogy valóban nagyon szeretem a gyerekeket . 
Megható, hogy már két hét után kialakult bennük kötődés irányomban, és ha bántja őket valami oda jönnek hozzám, és a saját kis nyelvűkön (mert ez nemzetközi) segítséget kérnek!
Nagyon érdekes látni, hogy itt 5-6 hónaposan már bölcsibe adják a gyerekeket. Ennek az egyik oka, hogy muszáj, mert a nők nagy többsége nem engedheti meg magának, hogy otthon maradjon, dolgoznia kell menni. Azonban aki otthon van az is beadja a gyereket, mert itt ez a kialakult szokás…. És iszonyat betegen is behozzák a gyerekeket, ami nekem külön furcsaság…..de ez egy másik téma, most nem fejteném ki bővebben, hogy én erről mit gondolok, azt hiszem nem tisztem ítélkezni….
A lényeg, hogy nagyon élvezem a picikkel töltött időd és nagyon sok új dolgot is látok és tanulok, ami nagyon pozitív! 
A kollégáim nagyon kedvesek sokat segítenek és nyugtatnak, hogy higgyem el, szépen lassan mindent érteni fogok . És ez így is lesz, tudom, már most sokkal többet tudok beszélni, mint előtte.
Nálunk most beindult a délutáni társadalmi élet, minden délután a lányok valamelyik barátjánál vagyunk vagy nálunk van banzáj.
És hát a héten Purim van, ami olyan, mint a farsang, bár szerintem itt rettenetes jelmezek vannak, de a csajok boldogan énekelnek, táncolnak a többiekkel. 
Majd mellékelek képeket is, ha vége van ennek az ünnepi időszaknak.
A múltkori bejegyzésemre, sokan sokfélét reagáltatok, amit köszönök.
Sokan írtátok, mondtátok, hogy 6-7 hónap után nem lehet messze menő következtetéseket levonni…..ez részben igaz!
De higgyétek el, sok mindenre elég ez az idő. Nyitottságunkból adódóan rengeteg emberrel beszélünk, akik mind más helyzetben lévők. Vannak nagyon rég óta itt élők, különböző országokból, kultúrából, vannak akik szinte velünk együtt jöttek és szinte mindenkinek hasonló dilemmái vannak mint nekünk.
És most nem az emóciós részéről beszélek….most már értem, hogy ez változik a leginkább. Vannak időszakok, amikor valóban fizikai fájdalom a hiányotok, de ez napról, napra változik. Tudom, hogy vannak, akik örökké a barátaim lesznek, csak kicsit távolabb vagyunk egymástól, kizárólag fizikailag.
Fantasztikus emberekkel ismerkedtünk meg és kifejezetten jótékony hatással van ránk a velük való találkozás, beszélgetés. Amit már írtam, hiszem, hogy bár hogyan is alakul az életünk sokan részesei maradnak. Mert ezek közül van több is, ami nem felszínes kényszer kapcsolat, hanem közös mély szimpátia!!!!
Mióta tudok jobban beszélgetni, és mesélek magunkról a Magyarországi életünkről, sokan kikerekedett szemekkel kérdezik, hogy miért is jöttetek ide, Európából? Én ilyenkor mindig nevetek, hogy Magyarországról, nem Európából… , és értik!!!!
Megint csak ismételni tudom magam, hogy nekem könnyebb, mint Gábornak, mert nekem érzelmi indíttatásaim voltak, és azt mind meg is kaptam!!! Persze bennem is felmerülnek kérdések a jövővel kapcsolatban az itteni lét, kultúra, gyerekek jövője stb, de még mindig úgy látom több a pozitívum, mint a negatívum..... A Gábor viszont még mindig nem látja, hogy ő itt biztosítani tudja a családjának azt az életet, ami hosszú távon jó lehet…..és ez viszont kétségtelen és igazat kell, adjak neki. Sajnos az emberekkel való beszélgetéseink, és az ő tapasztalataik is mind ezt támasztják alá. A kérdés már csak az, hogy melyik utat választjuk….hiszen mind kettő rögös, csak az egyiket már ismerjük, ami nem feltétlenül jelenti, azt, hogy jobb……
Egy biztos, ha a Gábor és Rebus boldogtalanok lesznek, akkor nem maradunk, mert a legfontosabb, hogy összetartozunk, és együtt csináljuk, azt, amit csinálunk!!!!
Viszont felhívom mindenki figyelmét, hogy mostanában már vannak jó áron repülőjegyek, ha akartok, most gyertek, mert ki tudja, utána mi lesz …..
Mert Israelt, látni és érezni kell, aki már volt annak azért aki még nem annak meg na PLÁNE!!!!!