„ Mutass egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle” (Carl Gustav Jung)

Nagyon sok időbe tellett, mire feldolgoztam az életem nagy drámáit. Kezdve az élsportban ért hatalmas csalódástól, az édesanyám halálán át, a nagymamám elveszésén keresztül, az apámmal való bonyolult viszonyom megértését, feldolgozásáig. Mindenkinek vannak ilyen és hasonló történetei, mert ezek teljesen hétköznapi „mesék”. A gyerekkorunk csalódásait, a szüleink elvesztését, hol fizikailag, hol lelkileg érezzük át: magát a gyászt, a kétségbeesést mind megéljük. Azt gondolom, kevesen vannak, akik igazán szembe is mernek vele nézni, és tudnak dolgozni a sokkos élmények feloldásán. Sokan elmennek pszichológushoz. Vannak, mint én is (persze jártam pszichológushoz is) akik megpróbálják az írás által értelmezni, feldolgozni az érzéseiket. Nem kizárólag terápiás jelleggel, hanem azért is, mert remélem, lesznek, akik ezen az úton elindulva mernek majd szembe nézni magukkal, a saját drámáikkal.

Hiszem, csak úgy tudunk gyerekeket nevelni, akik majd kiegyensúlyozott felnőttek lehetnek, ha mi magunk rendben vagyunk…. persze ettől még lesznek hétköznapi gondjaink nekünk és nekik is, de legalább az alap legyen rendben, hogy lehessen mire építeni…..