Véget ért a Hanuka és ezzel együtt úgy tűnik beköszöntött nálunk is a tél….ami itt esőt és 10-15 fokot jelent majd. Egyenlőre még nincs ilyen hideg, de ahogy olvastam az időjárás jelentést hamarosan ez is eljön. Igazából nagyon hálásak lehetünk, mert tegnap még rövid ujjú pólóban flangáltunk és finoman lágyan simogatott, melengetett a napocska….de mára elővettük az esőkabátot és a gumicsizmát. 
A gyerekek ennek iszonyat örültek, mert itt megünnepelték az esőt, vagyis megkérték a szülőket, hogy küldjenek gumicsizmát, esőkabátot, esernyőt, hogy a gyerekek felhőtlenül élvezhessék a pocsolyákban való ugrálást…..
Szerencsére ismervén első szülött lányomat, én betettem neki váltóruhát is, ami nagyon jól jött, mint később kiderült. Természetesen Rebuskám is a csere ruhában várt az oviban, tele élménnyel és boldog mosollyal az arcán!
Eszterkém már egyedül jár haza, azonban ma elé mentem, mert már itthon kellett volna lennie, hát a következő látvány fogadott: kislányom mezítláb, melegítő enyhén felhajtva, de úgy hogy még pont vizes legyen, a többi gyerekkel biciklizik és boldogan gázol át a térdig érő pocsolyán hangos röhögés és boldog üdvrivalgás közepette…..első pillanatban agyvérzés közeli állapotba kerültem, mint rendes Magyarországon szocializálódott szülő …..aztán nagyon elkezdtem röhögni, a saját reakciómon is és az egész helyzeten….haza érve Eszter közölte, hogy ő lemossa a biciklijét, mert így azért még sem mehet emberek közé (állt a sár rajta)…..itt megnyugodtam, mégis csak az én lányom !
Nagyon megható volt számomra, hogy most már a szombati áldásokon kívül a Hanuckai áldásokat is előre mondják (én persze még olvasom). Tudják a történetét, mert elmondják, eljátsszák az oviban, iskolában….ja és ők már ezt értik….:-). A dalokat éneklik. Valamelyik este Rebuskám előadást is tartott, imádni valóan. Azt vettem észre az elmúlt napokban, hogy elkezdtek egyre intenzívebben beszélgetni a gyerekekkel,  a felnőttekkel is, köszön bárkinek aki szembe jön és fennhangon kérdezi, hogy „ma nishma?”, azaz mi újság?. Ez persze nagyon tetszik mindenkinek és beszédbe is elegyednek vele, amiből „komoly” párbeszéd szokott kialakulni….:-)
Az ünnepek alatt Gábor sokat dolgozott, de láthatóan nagyon élvezi! Én megtanultam végre fánkot sütni, ami hát lássuk be nem kis teljesítmény tőlem….:-).
Vagyis jól vagyunk, a hiányotokat leszámítva !
Remélem ez az érzés nem is fog teljesen elmúlni, mert akkor lenne csak igazán nagy baj!!!